Órák óta úton volt már,mikor egy piros autó hirtelen lassított mellette:
-Mi van tata, ötven éve nem sikerült új kabátot venned? Hogy néz ez ki?
Még hallotta harsány nevetésüket,de aztán gyorsítva eltűntek a messzeségben.
-Nem számít!-gondolta,s mosolyogva ballagott tovább.
Nem volt célja,csak vándorolt a világban hol erre,hol arra. Évente kétszer biztos hogy útnak eredt.
Szüksége van erre a szabad magányra,amikor csak ő van és az élet.
Nem tudni,mit hoz a következő pillanat,csak hagyni magad hadd áramoljon át rajtad minden ami
körülvesz,megérint.Ez valami csodálatos dolog.
Semmi nem számít,csak te vagy és a végtelen... és ami ma igaz,holnapra érvényét veszítheti.
Elolvasom »
