Életben maradni...
Túlélni... Amikor annyira fáj... hogy a fejed búbjától a kislábujjadig minden porcikádat,minden sejtedet érzed,ahogy apró villanásokkal görcsbe rándul a félelemtől... az aggódástól.. rémálmok gyötörnek éjjel és nappal, és azt kívánod bárcsak fel se ébrednél már... lenne vége... amikor az értelem már nem talál fogodzót... tehetetlenül állsz... nem tudod hogy segíts... hogy vigyázz... hogy gondoskodj.... egyszercsak... mert már nem tudsz tenni semmit.. pedig te aztán mindig tudtad osztani,mit és hogyan... jön a pillanat... az az ismerős érzés... amit már majd elfelejtettél... és azt mondod: Bízom benned Uram! Nem... nem a harsogó, nagy szavakkal dobálózó vallási áhítottsággal... amitől egész életedben idegenkedtél,mert képmutatásnak tartod a legtöbb olyenféleséget... Valahol mélyen legbelül.. ahova magad is alig látsz el... ott történik mindez... senki nem látja... nem hallja... nincs is közük hozzá... ez csak kettőtökre tartozik.... Bízom benned! mondod... először talán azért,mert mást úgysem tehetsz... mégis.. ez megnyugtat... s ez már akkora ajándék,hogy... már nem a megadás mondatja veled,hanem a bizalom.. Bízom benned!... aztán jön az a furcsa érzés... a mindent felülmúló... hogy... igen... minden rendben lesz!... Pedig még dúl a vihar... veszélyben érzed a házad... a családod... a megélhetésed.. és már mégis tudod... minden rendben lesz.... csak addig is... éld túl... bízz és tedd a dolgod ott,ahol a legnagyobb szükség van Rád... ne a múltba kapaszkodj... ne azt sírd vissza ami már nem lehet... ne azt próbáld a Titok összes fortélyával visszavonzani... mert ha nem az a te utad... úgysem sikerülhet.. vagy ha mégis... az örömöd nem a régi lesz benne... Fogadd el,hogy mindenkinek saját útja van... saját megtapasztalásokra épülő önálló élete,s Te csak utitárs lehetsz egy darabig... és akkor, ott kell megadnod mindazt,amit lehet... aztán tovább kell lépnetek... és azokra figyelni,akik melletted menetelnek... aggódás helyett pedig bízni... hogy minden úgy lesz,ahogy a legjobb... és ha nem ellenkezel... a fájdalmadat varázslat váltja fel... valami csodás készenléti állapot... olyasmi,hogy.. Itt vagyok!... és ha szüksége lesz rám... én itt vagyok... ha másnak lesz szüksége rám... én itt vagyok... bármi is történjen... semmi nem fontos,csak hogy szeretet legyen a szívemben... elfogadás a lelkemben... és ... Itt legyek! Ha rám tör a félelem,hogy mi lesz ha megint olyasmi történik ami fájjj... mert azt a nagyot... azt az elviselhetetlent én már nem kérném.... ha lehet... akkor... mindig újra csendül az a kicsi hang a lelkemben... Bízz Bennem!!! és én bízom... és Élek!.. mert szükség van rá hogy Élj! Mindannyiunkra szükség van! Pontosan úgy,ahogy és amilyenek vagyunk! :)
Újra úton....
Vajon a vándor maga választja sorsát,vagy csak így alakul?
Hazaérkezik egyszer? Mi kell hozzá? Elég a szeretet? Mi hajtja tovább és tovább? Sok emberrel találkozik,de kevéshez van köze. Sok tanácsot ad,de őt megértik-e? Lehet-e kívülálló egy életen át? Hogy bírja,amikor bolondnak nézik? Meddig tart az alázat és honnan bárgyúság hagyni,hogy hülyének nézzenek? A világ a feje tetején áll! Az emberekben sokkal több a rosszindulat! Mindenki a helyét félti... ezért ás másokat... Mindenki fél valamitől... ez nem szabadság! A vándornak nincs mit félteni. Nem kötődik helyhez,időhöz... Vajon éli még az álmait? Megtudja tanítani másoknak,hogy nincs mit félteni? Dolga ez? Az ember él,aztán már nincs többé.... hányan vannak akikre már senki sem emlékszik? Pedig voltak érzéseik,álmaik,vágyaik... neveltek gyereket... harcoltak háborúkban... szerettek,gyűlöltek... tavaly,vagy több ezer éve.... ma már sem nevük,sem arcuk,sem családjuk sincs.... nyoma sincs,hogy itt voltak egyszer... csak egyek voltak a múlt embertömegéből... ahogy mi is csak egyek vagyunk a sok közül... jövünk,vagyunk,aztán majd elmegyünk... ahogy a vándor,ki már életét is így éli... emlékszünk rá? dehogy.... csak egyszer volt egy ember,aki mintha mondott volna valamit.... neve? arca? ki tudja már.... s tudja-e majd valaki a mienkét? Mégis kapaszkodunk házba... munkahelybe... lealázva is akár... csak a biztonság meglegyen.... "-Nincs biztonság! Sehol az ég alatt! -Mi kéne hozzá? -Hogy te légy az Isten! -Mást mondj! Olyat amit nem lehetetlen! -Megmondtam már! VÁLLALD SORSODAT!" -írja Szabó Lőrinc gyönyörű versében /Andzsuna és Siva/ A vándor vajon sorsa elől menekül,vagy épp beteljesíti azt? Ezer kérdéssel vállalom és élem én is vándorsorsomat! 
Emlékeztek még?
Minél inkább más vagy,annál jobban szeretünk! Áldott hippi korszak kamaszéveimben... mikor bejött ez a film! :) Én konkrétan úgy néztem ki,mint Jane! :) még olyan táskát és mellényt is szereztem... De jó is volt! A tanárok még pedagógusok voltak,akik az anyagon kívül az életre is tanítottak... félelem nélkül! Rusz tanár úr egy fiút azért nem buktatott meg földrajzból-...pedig nem tanult a büdös kölök.. :)-szóval,csak azé nem,mert ötször látta a Hairt! Mondtam is: -Tanár úr! Akkor én ötöst kérek! Én nyáron 20-szor megnéztem legalább!!!! Persze nem lett ötös... én sem tanultam annyit! :) Mindegy volt milyen a bőröd színe... legyen szűk a farmerod... hosszú a hajad... mosolyogj és irány a Budai....!! Jó kis ifipark... mennyi koncert! :) Mikor először voltam,még ismeretlen lányok is odaszaladtak,hogy milyen aranyos vagyok.... hát persze... a hair... meg Jane... meg Julcsi aki Janet játszik! :) Akkoriban azt mondták:Julcsi,soha ne változz meg! :) Ma azt: Nőjj fel! :) Szeretnék oda időutazni.... Volt időszak az életemben,mikor felakartam nőni! De inkább neeeem!!!!! De már nem vagyok Jane! Julcsi vagyok! :) :D
Amikor még hittünk... :)
Kis bölcselkedéseim
Önzetlenség: Elvárások nélküli,tiszta szeretettel tenni
amit kell.
Függetlenség: Belső,lelki szabadság.
Teljesség: Minden amire szükségem van,bennem van!
Más abban segíthet,hogy mindezt megtaláljam magam,magamban.
Még a hiányérzet is teljességem része,az a valami...
ami hajt előre.
Lemondás: Valamiről-Valakiért lemondani nagy felelősség!
Vajon elég erős vagyok ahhoz,hogyha majd nem mennek rendben
a dolgok,ne őt büntessem egykori lemondásomért?
Magyar szavak: VAGY - VÁGY
Hát nem érdekes?
Jóság: Aki adja,annak természetesnek kell,hogy legyen!
Aki kapja,az tanulja meg,hogy a jóság nem természetes járandóság,
hanem felbecsülhetetlen Ajándék!!
Az egyedüllét: bár néha fájdalmas és nem értjük...
mégis... a legtisztább esély a boldogságra,
önmagunk megismerésére.
Bizonytalanság: amikor nem akarod elfogadni a változást.
Ha valami biztos: meghaltál.
Bizonytalanság: maga a változás!
Félni a bizonytalantól = félni a változástól.
Változás: maga az Út!
-Haldoklom!
-Mi a bajod?
-Élek!
AKKOR....MITŐL FÉLÜNK MÉG??
Előbb fogadj el!... aztán majd alkalmazkodom!
Ha alkalmazkodom,már nincs mit elfogadnod!
Az útszéli koldussal Könyörületes az ember.
Az idegennel Nagylelkű.
A barátjával azonban... Őszinte!
Sok hatás ért sokkhatásként!
Ha valami olyan szörnyű,hogy annál szörnyűbb már nem lehet,
és a Sors mégis rá tud tenni egy lapáttal,
és attól már mégsem lesz rosszabb, se nehezebb...
...akkor az egész áthasonul groteszké..
...és akkor rádöbbensz,hogy nem számít,..semmi sem számít..
..nevetsz az egészen,legördül válladról a mindent elnyomó tudati és lelki teher súlya...
Rádöbbensz,hogy...túl vagy rajta,ezt is kibírtad,..
és akkor megérzed... SZABAD VAGY!
Bármilyen nemes és szép a még el nem ért cél,
nem lehet fontosabb,mint maga a haladás az Úton,
hogy ne állj meg,bármi történik is.
Miért nem a cél a legfontosabb?
Hiszen,honnan tudjam,hogy az a tökéletes cél,amit én megjelöltem?
Hisz magam sem vagyok tökéletes.
És ha elértem?
Közben mindig minden változik!
Egyetlen dolog ami békés,amiben nem érhet kudarc sem..
haladni az Úton.
Ebben csak akkor bukhatom el,ha megállok!
Ébredj tudatára!
Lassan felébredek. Nem lesz villámcsapásszerű és azonnali,
mint egy megvilágosodás..
ahogy néhány embernek megadatik,
de haladok az Úton,és igyekszem nem erőlködni!
csiszolatlan gyémántok
mostanában nem úgy mennek a dolgaim,ahogy elképzeltem... gödör.... s mégis... ahogy a munkakeresés szélmalmait hajtom... miközben fogy a tartalék... valahogy... nézem a beírásokat... krízis... válság... nehéz év... a kártya is megmondta... ki is dobtam... én irányítom sorsomat... áldott segítséggel... ki nem szól bele... de kísér... s ha hívom,ott van... itt... Szóval... NEM!!!!!! Minden új év egy új lehetőség... minden új nap szintén! Én vagyok,ki eldönti,mit is kezd vele! S én jól kezdem,még ha ki is kezdett a történések áradata december óta... A hangulat itt is ott is olyan... ahogy a hírek megjósolták... nehéz.. de sosem reménytelen... Az a kis fény ott ragyog az égen.. a szívemben... a szívedben... Figyelni,vigyázni magamra,másokra... csiszolni és csiszolva lenni... hiszen mindannyian csiszolatlan gyémántok vagyunk... összesimulva... néha fáj,néha jól esik.... ahogy szavaid lesimítják lényemről,ami nem odavaló... a probléma is csak egy dörzspapír... szebbé tesz,ha hagyod... csiszolni és csiszolva lenni... szeretni és szeretve lenni... élni és élni hagyni... elfogadni és elfogadva lenni... segíteni és segítve lenni... ölelni és ölelve lenni... mosolyogni és mosolyban fürödni... hallgatni és hallgatva lenni... érti ezt valaki... vagy csak magam írom magam olvasva... elkalandozva ... írásjelek és minden nélkül... ahogy a szív dobog együtt egymásért... valami más vagyok most... ez is én... ez is te,ahogy olvasol... az a fény mindannyiunkat elér.... legyen tőle szebb minden napunk...
Ismerj meg!
Állok a tükörben,és nézem Őt!
Próbálok nem arra gondolni,hogy milyen a hajam,vagy hogy fogynom kéne.... csak nézem.
Ki vagy Te?
Látom,hogy Te is nézel... mozogsz... nyújtom feléd a kezem,s egyszerre mozdulunk egymás felé....
de csak a hideg üveg tapad ujjainkhoz....
Tényleg ilyen elérhetetlenek vagyunk egymás számára?
-Ismerj meg!!-mondod... s én próbálom...
Nézem a rólunk készült képeket,videókat... sokszor magamat látom... de néha egy idegen arc mosolyog rám...
-Ismerj meg!!-mondod...
Ahhoz előbb tudnom kéne,Én ki vagyok! Mit akarok?
Mit,ami nem álarcok mögül ébredt álom... hanem legbelső valóságom....
Alapok nélkül lebegve... mit kihúzott alólam a gyerekkor békéjének hiánya....
Alapok nélkül végig élt évtizedek kuszasága....
Önbizalom,önszeretet... önmagam támogatása... milyen könnyű szavak... s mégis milyen nehéz a megvalósítása.
Tudom!
Amíg csak egy kép is van,amire azt mondom... ez nem Én vagyok.... addig nem fogok tudni segíteni Neked!
Úgy átölelnélek! Úgy szeretném ha megölelnél!-mondom neki,ott... a tükörben.... s együtt sírunk...
együtt nevetünk a képtelenségen... hiszen,ha behunyjuk a szemünket.. Őt érzem....
A tükör másik oldalán sem más az élet! Látom... nála sincs még elmosogatva...
Tükör által homályosan látszom,
Hogy biztos vagyok magamban,eljátszom...
Kérdőn nézek a velem együtt mozgó képre,
Mit tegyek?
Ő rám néz nevetve:
Ott vagyok a szívedben! Érezz!
Induljunk el előlről... mintha most születnénk..
Felejtsük el,amit eddig tudtunk!
Fedezzük fel tudatlanként újra a világot!
Hisz most minden felgyorsult már...
nem úgy van mint régen...
Vedd fel a ritmust,
és nevess velem az Égre!
Néztem még Őt,s közben eszembe jutottak a ma olvasott sorok!
Julcsi! Szeretlek!
Sajnálom!Kérlek bocsáss meg!
Köszönöm!
Isten és Én
Mi egyek voltunk,és valahol még mindig egyek vagyunk! Ahogy Veled is és Mindenkivel... hisz egy fényből lett ez a MINDEN! Nem büntet,nem átkoz,nem ijesztget... félelmet sem kelt bennem,mert Ő szeret! Választ küld a kérdéseimre.... minden percem vele élem! Nem látványosan... nem templomba járva... én Őt öröktől fogva a szívembe zártam! :) Az Ó Testamentum ma már történelem... amiben ezt még nem hitték el az emberek! S minden rossznak az a félelem az oka,amit az ember gerjesztett... Istennel és egymással szemben is. De a félelem mellett mindig ott a remény... így tudták előre a Messiás eljövetelét... de még sok száz évnek kellett eltelnie,míg végre megszületett az a Próféta,aki nyílt csatornaként, Istennel egynek tudva magát megmutatta az embereknek ezt a szeretet! Ma még mindig ez a jelen... mert 2008 év sem volt elég ahhoz,hogy a szeretet érzése,értéke felülemelkedjen mindenen ami rossz! De fénysugár,hogy egyre több a felébredt ember... aki a Jóságost keresi és szereti és nem a Félelmetest! :) Nem félni kell az Istent,hanem szeretni! Bízni benne! Még azért sem büntet,ha nem hiszel benne! Ő az embert öröktől fogva szabadnak teremtette gondolkodásban... és mindenben! Különben nem tette volna a Tudás fáját a kertnek közepébe. Mondta: arról ne egyél,mert akkor meghalsz. Figyelmeztetett.... de ami emberből van,az tapasztalásra vár... s hammm! A bűntudat hozta az első félelmet,s az ember azóta is csak egyre gerjeszti azt! Ha már akkor hitte volna a jóságot és a megbocsájtást... talán még mindig ott falatoznánk. :) Ő jó! Még Univerzumnak is hívhatod,ha úgy jobban tetszik! Sokáig én sem tudtam Istennek hívni,mert az egyházak annyi félelmet pakoltak ebbe a névbe.... és annyi rosszat tettek Isten nevében... így lett Kaporszakállú az én kedves,örző mesterem! Ma már letisztult körülöttem minden... ma már így is tudom szólítani: Isten! Nincsen benne semmi félelmetes! Türelmesen várja,hogy egyszer Te is elhidd ezt! S ez is a Titok törvénye!!! :)) Amiben hiszel,az nyilvánul meg! :) Én 42 éve élek az én Jóságos Istenemmel,aki rám és mindenkire vigyáz körülöttem! Ettől a hitemtől nincs ami eltérítsen! A legnehezebb időkön is átsegített! Tanított életem minden történésével! Hálás vagyok neki a gazdagságomért... amit nem pénzben osztott,de Boldogságban! Megértésben! Fájdalmas tanításokban,mert szelíden nem értettem meg! Megbocsájtásban! Szeretetben! :) Miért kívánkozott ki belőlem mindez? Mert a hit is az élet fontos része... bármiben is hiszel! A hit űzi el a félelmeidet! Hit önmagadban... másokban... Istenben.... vagy az Univerzumban.... az igaz hit Jóságot hoz,nem mindenféle félelmest! Még ha megköveznének érte... akkor is így érzem,így hiszem!!! S amiben hiszel,az nyilvánul meg! :))) Szeretettel:Julcsi
Kategóriák: gondolatok Címkék: Az, én, hitem, ilyen
írta: Jlia